Adrian Sherwoodról posztot írni nem könnyű. Azért nem könnyű, mert nem elsősorban és a szó hagyományos értelmében vett zenészről van szó, hanem olyasvalakiről, aki hangokkal, effektekkel játszik, mit játszik, brillírozik. Ez az egyik. A másik az, hogy tevékenysége nem elsősorban a saját zenei anyagokról lett híres, hanem arról, amit a stúdióban művel és alkot.
Felsorolni is lehetetlen, hogy az általa alapított legendás On-U sound kiadó és stúdió mennyi művésznek, és alternatív-underground zenekarnak lett ugródeszkája. Akit érdekel a kiadó részletesen, az a nem hivatalos oldalon mazsolázhat. Azon felül, hogy kiadót vezet, elsősorban a hangmérnöki tevékenysége miatt lett ismert. Szintén lehetetlen felsorolni, hogy milyen sokrétű, és változatos stílusú zenekarok, együttesek felvételeit keverte újra. Remixei révén köze volt/van az Industrial metalhoz (Ministry), az industrial rockhoz (Skinny Puppy, Nine Inch Nails), az elektro-industrialhoz (KMFDM), és a szintipophoz (korai Depeche Mode). Ebben a blogban már korábban írtam a Gary Clail-ről, és a Tackheadról, nos ő ezekben a formációkban is a hangzás fő felelőse volt. A 80-as évek végén a fősodor (de nem mainstream) természetesen a jamaikai és a dub vonal. Egyrészt a kiadójában is egyre több lett a hagyományos roots-reggae együttes, másrészt az általa kevert zenékben is egyre több dub és reggae elem tűnt fel. Az előadók közül Lee Perry-t, Ghetto Priestet, Bim Shermant, Prince Far I-t, és a Dub Syndycate-et említeném meg, de ez csak töredéke a teljes névsornak.
.jpg)
Igazából ami miatt a poszt íródik, azok a saját zenei alkotásai. Milyen érdekes, hogy 2003-ra jutott el odaáig, hogy elkészítse az első önálló lemezét, ami azért annyira nem is önálló, mert valamennyire mégis egy remixlemezről van szó. A Never Trust a Hippy a Peter Gabriel érdekeltségébe tartozó és elsősorban világzenei vonalon ismert Real World kiadónál jelent meg (azért nem az On-U Soundnál, mert az csődbe ment. Az antimainstream nem egy nyereséges műfaj, de ezt eddig is tudtuk:D). A felkérés abból állt, hogy a Real World berkeiben megjelent világzenei produkciókkal és hagmintákkal kis túlzással azt csinál Sherwood, amit akar. Azaz keverjen, mixeljen, vegyítsen, alkosson. A végeredmény remek album, amiben nagy része van a közreműködőknek is. A vendégzenészek közül a jamaikai reggae formációt, Sly&Robbie-t, az énekes Ghetto Priestet, a gitáros Skip Mcdonaldot említeném meg. Ők játszottak és énekeltek alapot a etnós hang és énekminták mellé, alá és fölé, majd a nyersanyagot Sherwood öntötte nyakon a dub műfajban megszokott effektekkel. Legalábbis én így képzelem a munkafolyamatot.
Dead Man Smoking
Boogaloo, avagy így dolgozik a mester
X-planation, ami személyes kedvenc
A második lemezének Becoming a Cliché a címe. Az album elég nagymértékben eltér az előzőtől, mert a világzenei alapmotívumok kikoptak, helyettük erőteljesebb reggae hatás vehető észre. A módszer viszont nem változott, a saját kiadóján belüli zenemotívumokast használ. A lemezen több az ének, és a stílusnak megfeleően több a jamaikai énekes is: Lee Perry, Little Roy (ha ezek a nevek nem mondanak semmit, az csakis a rendszer hibája:D).
Animal Magic; ebben a számban LeePerry és Sherwood lánya, Emily hallható.
Rabel Nu Rizla
Tribal War Featuring Little Roy. Mindez Lengyelországban
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek