"A mainstream angol nyelvű szakkifejezés, szó szerinti magyar fordítása: „főáramlat” vagy „fősodrás”. Valamely tudományos vagy művészeti terület különböző irányzatai közül annak megjelölésére használatos, mely az adott terület célközönségének, valamint szakértőinek többsége által elfogadott és támogatott. Minden területnek és minden kornak, korszaknak megvannak a maguk uralkodó, azaz mainstream irányzatai, melyek természetüknél fogva háttérbe szorítják az alternatív, azaz underground irányzatokat."
Ahogy ígértem, a következő poszt Gary Clail-ről szól, aki számos más kortársával együtt a british political pop, korai éveiben az indusztriál, majd később az electro-underground szerintem megkerülhetetlen alakja. Egy róla szóló írásban mindenképpen meg kell említeni Adrian Sherwood (az On-U Sound kiadó alapítója, dub-guru, rengeteg remix szerzője), Doug Wimbish (Living Colour), Keith LeBlanc és Skip McDonald nevét is.
Ők négyen alkották előbb a Tackhead, majd az On-U Sound System nevű formációt. Gary Clail a kezdeti szóló próbálkozások után csatlakozott a 80-as évek végén hozzájuk, előbb afféle magányos előzenekarként, majd teljes jogú tagként. Innentől kezdve Gary Clail's Tackhead Sound System, illetve Gary Clail & On-U Sound System néven alkottak igazi rétegzenét a 90-es évek közepéig 4 album erejéig.
Első közös munkájuk még 1987-re nyúlik vissza, ekkor adták ki "Tackhead Tape Time" címmel első közös albumukat. Ez a lemez szerintem simán elektro indusztriál, ha már valahova be kell sorolni. Sajnos a videomegosztókon egyetlen felvételt találtam erről az albumról. A "Hard Left" című szám azonban tökéletesen kifejezi az egész lemezt. Pattogós indusztriál dob alap, zörejek, éles gitárriffek, kevés szöveg, ez a 80-as évek tipikus angol undergroundja erős társadalmi mondanivalóval.
Gary Clail's Tackhead Tape Time: Hard Left
A következő lemezük 1989-ben jelent meg, címe: End of the Century Party. Ha hangsúlyos társadalmi mondanivalót említettem az előbb, akkor itt ezt még jobban ki kell emelni. Ez a lemez egy az egyben a thatcher-i Nagy Britannia (a vaslady, aki eladta az állami cégeket, bányákat, tömegközlekedést, és magasról tett arra, hogy valakinek lesz-e munkája, avagy sem) egyértelmű kritikája.
Az első választott szám címe is erre utal: "Privatise the Air". Ez még mindig kemény ipari zene, de a basszus alap ritmusa már előrevetíti a későbbi reggae-dance-dub vonalat is.
Ami a "Two Thieves and a Liar" című felvételen még egyértelműbb, mert itt már a reggae zenére jellemző hullámzás is hallható az ütemek között.
A következő lemezük 1991-ben jött ki Emotional Hooligan címmel. Szerintem ez a lemez a legpopulárisabb, amit az is jelez, hogy a szövegek kevésbé szóltak a társadalmi igazságtalanságokról és a zene is inkább táncolható lett. Talán ez is volt az oka, hogy a (There's something wrong with) Human Nature című szám tőle az egyetlen, amely kislemezként a brit zenei toplistán az első 10-ben rajtolt. Én ezen egyáltalán nem csodálkozom, nagyon sokat hallgatom ezt a számot, nekem nagyon bejön, zeneileg tipikus 90-es évek.
Gary Clail & On-U Sound System: Human Nature
Ugyanerről a lemezről a "Food, Clothes and Shelter", ami egy szociálisan érzékeny dal:)
Gary Clail & On-U Sound System: Escape
Clail utolsó közös lemeze az On-U Sound Systemmel a "Dreamstealers", erről egy számot már közzétettem az előző posztomban. Nekem ez a lemez tetszik a legjobban, mert teljesen eltüntek az indusztrálos stílusjegyek, inkább a downtempo, a dancehall és a mindenvivő dub a jellemző. Nem is értem, hogy miért ez a legismeretlenebb lemezük.
Gary Clail & On-U Sound System: These Things are Worth Fighting For
Az utolsó lemeze már teljesen szólóban készült, ha jól tudom, már nem is az On-U Soundnál jelent meg. Ez a lemez megint eléggé vegyesfelvágott, ismét találunk ipari zenét (Stand Together, Privatisation Program ), funky-s táncolóst (Let's Get It Right) és dub-reggae felvételt (No Sleep Tonight és Pure Dub Tonight).
Gary Clail: Another Hard Man
(a DailyMotion videók néha nem elérhetőek, próbálkozni kell)
Azóta egy válogatás lemez jelent meg tőle, igazából semmi olyan nem történik vele, ami a zenével kapcsolatos. Valahol azt olvastam, hogy egy hajón él és egy hajléktalanokat (lásd társadalmi igazságtalanságok) segítő alapítványnál dolgozik.
Lemezei szerencsére nem tűntek el nyomtalanul, rapidshare oldalakon, zenei blogokon rá lehet akadni viszonylag jó minőségben.
Diszkográfia:
Gary Clail's Tackhead Sound System - 'Tackhead Tape Time' 1988
Gary Clail & On-U Sound System - 'End Of The Century Party' 1989
Gary Clail & On-U Sound System - 'Emotional Hooligan' 1991
Gary Clail & On-U Sound System - 'Dreamstealers' 1993
Gary Clail - 'Keep The Faith' 1995
Gary Clail - 'Human Nature: The Very Best Of Gary Clail' 1997
Utolsó kommentek