Track 13 - Asian Dub Foundation 3. rész

Mitya Ivanov

2009.12.29. 10:00

 A mega-ADF posztom harmadik részében a zenekar 2001 utáni történéseiről lesz szó. Ez kevésbé lesz tömény, mint az előző, mert csak 3 stúdióalbumot vettek fel 2008-ig, azonban megjelent egy nagyszerű válogatáslemezük és filmekhez is készültek dalok. Illetve lehet, hogy tömény lesz, és az sem biztos, hogy ez lesz az utolsó rész, majd meglátjuk. Na, de haladjunk sorban.

 A Community Music című időtálló kiadványnál hagytuk abba. Sajnos az együttes védjegye, a hangzás és a hangulat egyértelmű meghatározója, Deedar Zaman is abbahagyta az ADF-es pályafutását.  

Szóval a Community Music turné második felét már egy új felállással teljesítette az ADF. Afjal Miah (aka McSpex) és Akhtar Ahmed (aka MC Akhtarvator) személyében az időközben életre hívott ADFED(ucation) mozgalom két végzőse lett a énekes-szövegelős frontember-páros. További változás, hogy hús-vér ember ült a dobszerkó mögé. Őt Rocky Singh-nek hívják, Kanadában született, de nevéből kiderül, hogy indiai felmenőkkel rendelkezik és korábban punk-rock bandákban zenélt. Az előző posztban bemutatott "Riddim I Like" koncertvideo már ebben a felállásban volt. Illetve előtérbe került a dhol-dobos és tablás, Prithpal Rajput (aka Cyber) is, az ő szerepe a továbbiakban sokkal meghatározóbb lett. Már ebben a felállásban adták egyébként második Magyarországi koncertjüket is, 2001-ben a Pecsában. A koncert utáni interjú itt olvasható.
Az új lemezre 2003-ig kellett várni. Több, mint egy évet dolgoztak rajta és a végeredmény ennek megfelelően alaposan kidolgozott és összetett album lett. A címe Enemy of the enemy, azaz: az ellenség (terroristák) ellensége (GWBush), aki nem a barátom - teszem hozzá a banda szóvivőjeként. A lemez komplexitása (hülye szó) már abban is megragadható, hogy a együttehez nem tartozó vendégzenészek és énekesek is közreműködtek 1-2 szám erejéig. Itt van pl. Sinéad O'Connor, aki az 1000 Mirrors-ban énekel; Ed O'Brien, a Radiohead gitárosa aki 3 felvételen segített be; Ghetto Priest, aki vokálozik, igaz, még csak a háttérben; Sonia Mehta, aki a londoni indo-pakisztáni közösség körében valóságos istennő, szintén vokálozik. De nem szabad elfelejtkezni egy régi visszajáróról sem: Mc Navigator egy számon szövegel. Az új felállás és a közreműködók miatt a hangszerelés is teljesen más, mint korábban: sokkal karcosabb, punkosabb dalok találhatóak a lemezen, de mivel összetett a dolog, vannak lassú számok, banghrás-indiai motívumok, és kőkemény rockos muzsikák is. A két MC összecsiszolása szerintem nem tökéletes, ezen a lemezen Spex alkot maradandót, Aktarvator kicsit felejthető.
A végeredmény: hangos siker, mert a korábbi évek pozitív koncertapasztalataiből kiindulva sokan várták az új lemezt és az addig megszokottól eltérő hangzás miatt új rajongókat is szerzett az együttes. Az albumot Japánban bonusCD-vel adták ki, ahol korábbi és az akkori számok remixei voltak rajta. Nekem az album kétlemezes változatban van meg, és nagyon sok zenei finomságot találtam azon a bonus CD-n...
 
Az első szám, amit berakok, az a Fortress Europe. Szerintem ezt a számot sokan ismerik, ADF koncerteken a mai napig nyomják, és ha valaki hardcore "Need For Speed" rajongó, annak is ismerős lehet, lévén a játék egyik betétdala is ez. A szám mondanivalója is elég súlyos: Fortress Europe, azaz Európa Erőd: a schengeni szabályozással az EU mintegy, ha nem is lezárta, de megerősítette külső határait. Az ADF pedig ez ellen elég hangosan fellépett, ami a videot nézve és a szöveget hallgatva ki is derül. Aztán hol vevő erre a közönség hol nem. Franciaországban hangos "Yeaaaah" volt a válasz az "Immigration est bonne et fantastique" állításra, míg 2007-ben Zánkán ugyanezen kérdés angol változatára némi füttyszó is hallatszott. Ugyanez a helyzet a romák/arabok/feketék a barátaink felvetéssel is.
 
Asian Dub Foundation: Fortress Europe

 
A rádiók viszont a Sinéad O'Connorral előadott 1000 Mirrors című számot játszották inkább. A felvétel a nők elleni erőszakra hívja fel a figyelmet. Bár ezt a számot inkább az ír énekesnő lemezén tudnám elképzelni, azért beteszem ide is, mert jó.
 

 

 

Szinte már rockzene a La Haine című felvétel, ami egy azonos című Mathieu Kassovitz film nyomán készült. A film itthon is látható volt, a témája miatt nem is csodálkozom rajta, hogy megszületett ez a szám, és ez lett a címe:) A lemezen egyébként ebben a számban gitározik Ed O'Brien.
 

 

Ebből az időszakból az utolsó video, amit mutatok, a Dhol Rinse című szám, ahol Cyber és az ő hangszere alkot nagyot. A két utóbbi video egyébként az eddigi első és egyetlen ADF koncert DVD-ről származik. Egyáltalán nem csoda, hogy éppen az EoE turnéból készítettek DVD-t és koncertlemezt is "Keep Bangin' on the Walls' címmel, hiszen ilyen jó koncerteket, ilyen nagyszámú közönség előtt talán sohasem adtak addig.

 

 

A következő lemez címe Tank lett. Ahogy már írtam korábban, a két MC ből másfél (a fél egy Lord Kimo nevú srác, néhány koncerten szerepelt, de sohasem lett teljes jogú tag) lett, és előtérbe került Ghetto Priest a rasztahajú roots reggae énekes. Azt is írtam, hogy szerintem ez nem tett jót sem az ADF-nek és sem az új lemeznek. Ez persze egyéni vélemény. Az viszont nem egyéni vélemény, hogy sok addigi ADF rajongó csalódásként értékelte a lemez egészét. Eltűnt a jungle és a dub hangzás, helyette breakbeat-et, drum'n'bass-t és punkot nyomattak a lemezen. A lemezről a Flyovert ismerik a legtöbben, végülis nem rossz zene ez, csak a korábbiakhoz képest kissé stílusidegen.

 

 

Ahogy szintén pörgős zene a Take Back the Power is. Amikor ezt a számot először meghallottam, azt hittem, hogy valami régi The Clash, vagy őspunk feldolgozás, de nem. Ez kérem a Tankos ADF maga. A hangulattal azért nincs gond, ez látható.

 

 
A Tank turné keretében ismét, immár negyedszer, ellátogattak Magyarországra, ezúttal a Hegyalja Fesztiválra, ahol már személyesen is ott voltam. Kiváncsain vártam, hogy az általam az ADF-től idegennek tartott hangzás miképpen szól élőben, valamint az új felállással milyenek lesznek a régi klasszikusok dalok. Tokajban természetesen szakadó esőben érkeztem és még pont elcsíptem az Anima koncert második felét, amikor az "Elég volt" című számban Spex szövegelt. Felvezetésnek nem volt rossz...
Az ADF koncertben viszont kellemesen csalódtam. Az eső nem állt el de a srácok nagyon tudnak hangulatot teremteni. A Blowbackkal nyitottak, majd Rise to the Challenge, utána jött az új albumról 7 szám (ha jól emlékszem, akkor: Flyover, Tank, Hope, Round Up, Oil, Powerlines, Take Back the Power). Viszont az alapigazság beigazolódott: a legnagyobb hatást még mindig a Rebel Warrior és a Naxalite gyakorolja a közönségre. Ezeket a számokat nagyon nehéz mozdulatlanul végigállni. Fasza kis koncert volt, na. A koncert végén a 2005 július 7-i londoni bombamerényletet ítélték el, amelynek kitervelői londonban élő pakisztáni bevándorlók voltak. De még mielőtt hitet tettek volna a világbéke mellett, ismét hangsúlyozták az antikapitalista-antiglobalista-antirasszista nézeteiket, és jutott egy két kötelező fuck Bushnak is.
Új stúdióalbummal 2008-ban jelentkeztek legközelebb, addig is különböző érdekes projekteken dolgozott a zenekar egy része. Chandrasonic, a gitáros, kortárs punk-rock operát írt Moamer Kadhafiról. Nem tudom milyen lehet, akit érdekel, megnézhet egy beszélgetős videót a műről itt.
Elkészült továbbá egy nagyszerű válogatáslemez Time Freeze 1995-2007 címmel. Megmondom a frankót: ez az egyik legjobb ADF kiadvány. Jó oké, ez egy Best of album, de duplalemezes, nagyon jó remixekkel, újrakevert régi dalokkal, 4 új dallal, egy szám erejéig visszatérő Deedarral, és két Public Enemy számmal, ahol a háttér az ADF, a rap pedig Chuck D! Sokat mond az is, hogy a Disc 1-en egyetlen szám van a Tankról, kettő a EoE-ről, a Community Musicról 4, a Rafi's Revengeről 5, a R.A.F.I. ról nulla, a Conscious Party-ról pedig 3. Most akkor mazsolázgassunk a Disc 2-ről:
 
Van egy Yat-kha nevű orosz-tuva-i (a tuvák egy nyugat szibériai nép) ethno rock punk együttes. Az énekesük Albert Kuvezin, mély torokhangon énekel. Összeálltak az ADF-el és az eredményt hallva, nem tették rosszul. Csak én érzem úgy, hogy Az "István a király"-ba elmehetne táltosnak?
 
 Siberian Slengteng

 

 

George Bush-ról és Tony Blair-ről hallhatunk markáns, kritikus véleményt a Public Enemy frontembere, Chuck D és az ADF kooprodukciójában (sajnos a hang nem túl jó, de nem találtam mást)

 Son of a Bitch Bush

 

 

Deedar visszatérése, igaz csak egy szám erejéig, de akkor is. Egyébként Deedar már a második lemezére készül, zeneileg hasonlót produkál, mint ez a szám (ugye, mennyire megváltozott a hangja?)

Activists & Selectors

 

A lemez után megint turné, és megint Magyarország. Ezúttal a zánkai Balatone fesztiválon léptek fel 2007-ben. Maga a fesztivál a felejthető kategóriába sorolható, a csúcspont számomra az ADF koncert volt. A teljes szombat délután ott töltöttem, ezért elmondhatom magamról, hogy voltam No Thanx koncerten is:)), és végigszenvedtem egy Kispál koncertet is és úgy látta, a szenvedéssel ők is így voltak.

Program szerint este 10 kor kezdett volna az ADF, de ebből majdnem 11 lett. Amikor felléptek a szinpadra, egyből láttam, hogy a basszusgitáros jobbkezes. Mi a f@sz, mondtam magamban, ez nem Dr.Das! És valóban nem ő volt, az alapító "atya" kiszállt. Azóta szólólemezt készített és a Visionary Undegrounddal járja Európát. Az új basszusgitáros Martin Savale. A koncert jó volt, mondhatnám, a szokásos, és a szokásos megállapításokat le is lehet írni. Tánc, őrjöngés, por, a közönség a régi számokra indul be igazán, de a Flyover is meglepően jól szólt. Ráadásban 1 db Rebel Warrior és ennyi. A közönség további ráadást követelt, de Spex beleüvöltötte a mikrofonba, hogy mindenki jöjjön Dilinja koncertre, mert az kurva jó lesz. Én nem mentem, hanem elgondolkodtam azon, hogy miképpen lehet az, hogy bármit csinálnak, bárhogy csinálják, és bármilyen szar mögöttük a hangosítás, koncerten verhetetlen az ADF. 

 Az  év végén kijött az új lemez, a Punkara. Itt most kicsit bajban vagyok, hogy mit is írjak egy olyan lemezről, ami Magyarországon meg sem jelent, és valószínű, hogy nem is fog soha. Tudom, hozzá lehet jutni, ilyen-olyan csatornákon, importból is lehet rendelni és hozzá is jutottam, de kézbe fogni egy eredeti albumot, azért az mégis más élmény, mint merevlemezen tárolni, és néha meghallgatni. 2007 végén Japánban jelent meg a lemez, aztán 2008 szeptemberben Franciaországban, Nagy-Britanniában, és talán Spanyolországban. Nem tudom mi lehet az oka ennek. Szerintetek?

No mindegy, az új lemez már a címében is (punk+banghra=Punkara) jelzi, hogy folytatódik a nyers punkos hangvétel, ami dhol, tabla és szitár motívumok egészítenek ki. Az a véleményem a lemezről, hogy a hallgatása közben nem a számok minősége, hanem az előadásmódja sodorja el az embert. Sajnos nekem a Japánban kiadott változat van meg, így az Eugene Hütz-el (Gogol Bordello) közös dal nincs rajta, van viszont egy nagyon jó Iggy Pop feldolgozás. Túlvagyunk a szokásos tagcseréken is, Ghetto Priest elhagyta a zenekart, helyére az az Al Rumjen került, aki korábban ska-punk vonalon nyomult a King Prawn énekeseként. Spex is lelépett, helyette az Enemy of the Enemy-ről már megismert Aktarvator került.    

 
Target Practice:
Ez a szám már a válogatáslemezen is rajta volt, igaz, kicsit más hangszerelésben és ugye ott Spex énekelt-szövegelt. Egyébként a 2001-es bradfordi etnikai zavargásokról készült TV sorozat zenéje is egyben:
 

 

 

Ehhez hasonló a Burning Fence is, amihez már videoklip is készült:

 

 

 

Ez pedig a No Fun feldolgozása, Iggy Pop hangjával. Szerintem nagyon zúzós, hangosan érdemes hallgatni:)

 

 

A végére pedig engedek egy kis lazítást

Speed of Light

 

 És elérkeztünk a mába, vagyis a közelmúltba. Az együttes 2009-et európai és latin-amerikai koncertkorúton töltötte. Főként Nyugat-Európában jártak, de voltak Braziliában, Kolumbiában, Mexikóban és persze Venezuelában is. Chávez elnökkel biztosan nagyon jól el tudtak beszélgetni a világ dolgairól. Magyarország sajnos kimaradt.

Új lemezről egyelőre nincs hír, de végigtekintve az együttes történetén, most az a véleményem, hogy a közeljövőben nem is lesz. Tehát itt a vége a mega-ADF posztomnak, remélem nem volt túl fárasztó. Én most elhúzok, majd jövök. Hallgassatok sok antimainstream zenét, kommenteljetek (pls), írjátok meg ha szar a poszt és jelezzétek ha királyságos a zene.

Boldog BUÉK-ot minden olvasonknak!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://antimainstream.blog.hu/api/trackback/id/tr821629372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sphha 16 2010.01.02. 23:36:46

Sztem iszonyat nagy banda,hiába mindíg más tagok vannak :D

Amúgy örülök hogy ezt "bemutattad",mert eddig nem ismertem őket,de már azt veszem észre mostanában hogy csak ezt hallgatom :D

Sphha 16 2010.01.02. 23:39:04

Ja és még annyit hogy a Burning Fence valamiért nagyon bele rágta magát a szívembe :D

lehet az miatt ami 0:20-ig van hangzás,nem tudom :D

Mitya Ivanov 2010.01.03. 22:35:51

@Sphha 16: igen, ennyi tagcsere általában rossz hatással van a szinvonalra. Azért az ADF-nél is voltak hullámvölgyek, de az utolsó lemezükkel megint leraktak valami olyat, aminek a szinvonalát nehezen lehet megtartani. Azért reménykedjünk, hiszen mindig is az a megújulásról voltak híresek

bioritmus 2010.03.05. 12:39:25

nagy kedvencem az ADF, hálás köszönet a "trilógiáért", öröm volt olvasni.
süti beállítások módosítása