Ma újfent az alternatív rock vizeire evezünk, kb. másfélezer kilométerrel Nyugatra, Franciaországba. A Noir Désir zenekar 1983-as alakulásával az azóta eltelt évek alatt az egyik legmeghatározóbb európai, és a legikonikusabb francia alterbandája lett.
A Noir Désir 1983-ban alakult Bordeaux városában. A hivatalos felállás: Bertrand Cantat (ének), Serge Teyssot-Gay (gitár), Jean-Paul Roy (bassz), Denis Barthe (dob). Cantat és Teyssot-Gay gimnazistaként ismerkedtek meg 1980-ban. Lázadó ifjak révén a nagyöregek voltak a fő példaképeik, mint például az AC/DC, a The Who, a Sabbath és a Zep. Hamar összebarátkoztak és ennek a barátságnak a gyümölcse lett a Psychoz nevű formáció, amelyhez csatlakozott Barthe dobosként ugyanezen év nyarán. A Psychoz a Noir Désir első felállása volt csupán, ugyanis a zenekar tagjai sokszor cserélődtek, ki- és beléptek, valamint többször bandanevet is változtattak (Psychoz->6.35->Station Désir->Noirs Désirs).
Roy csak később csatlakozott a csapathoz. Az első demófelvételek alatt még Vincent Leriche pengette a húrokat, azonban '82-ben Teyssot-Gay és Leriche kiléptek a csapatból és saját bandába kezdtek (Boîte A Musique). A megmaradt két tag új gitáros és basszeros után kutatott és végül találtak is: Frèdèric Vidalenc, a Dernier Metro ex-basszerosa és Luc Robène szólógitáron. Most viszont bonyolódik a történet: a következő évben Cantat kilépett és a helyére Emmanuel Ory-Weil került, aki később a zenekar menedzsere lett, miután Cantat visszatért. Cantat vissza akarta csábítani Teyssot-Gayt, hogy újra az eredeti felállásban tudjanak játszani és 1985-ben végül sikerült is, s ezt követően a Cantat-Vidalenc-Teyssot-Gay-Barthe-felállás maradt 11 évig.
Innentől eléggé eseménydús a zenekar történelme. Az első sikeralbumukat (Veuillez rendre l'âme (à qui elle appartient)) 1989-ben adták ki és a francia sajtó az év francia rockzenekarának kiáltotta ki őket. 150,000 darabot adtak el belőle.
A következő albumukat 1991-ben adták ki Du ciment sous les plaines címmel, ám ez alig kapott némi elismertséget. '91 májusában turnéjuk során Cantat összeesett a színpadon és ezért a turnét félbeszakították a következő album megjelenéséig, ami Tostaky került a polcokra és újfent nagy sikereket ért el.
1994-ben kiadták a Dies Irae-t, ami egy élő felvételekből készült válogatás volt a 91-es turnéból. Cantat-t azonban megviselte a turné és megoperálták a hangszálait, ami miatt a banda egy évre szüneteltette a zenélést. A szünet alatt Vidalenc kilépett a bandából és szólókarrierbe kezdett, Cantat professzionális énekórákat vett, Teyssot-Gay pedig befejezte saját szólóalbumát: a Silence Radio-t. Vidalenc helyére Jean-Paul Roy került, aki a zenekar régi barátja volt. '96-ban kiadták a 666.667 Club albumot, ami nem lett különösebben slágeralbum, de azért méltányos példányszámban kelt el.
Karrierjük csúcsát a Des visages des figures album jelentette 2001-ben, ami 1,000,000 példányszámban kelt el. 5 Victoires de la Musique-jelölést kapott (a legrangosabb francia zenei díj) amiből kettőt meg is nyert, a Legjobb Rockalbumot és a Legjobb Videoklippet (Le vent nous portera).
2003-ban Cantat-t Vilniuszban lecsukták és elítélték, mert részegen halálra verte barátnőjét egy szállodai szobában. 8 év börtönre ítélték, melyből 1 évet töltött Litvániában, majd Toulouse-ba szállították. 2005-ben a Noir Désir DVD előkészületeiben külön engedéllyel participálhatott. 2007-ben felmentették.
Azóta állítólag dolgoznak egy albumon, de még híre-hamva se. 2 ingyenesen letölthető számot közzétettek a honlapjukon, de ezen kívül semmi.
A Noir Désir kezdeti albumai eléggé ütős-zúzós rockzene, mély tartalmú szövegekkel, amik a franciául tudó hallgatóközönséget biztosan meg fogják érinteni. A későbbi albumok, főleg a Des Visages des figures már sokkal csendesebb, nyugodtabb, de a mélység megmaradt. Minden hangulathoz tudom őket javasolni, ha a szöveget nem is érted (érdemes venni a fáradtságot és megkeresni a fordításokat), a dallamok mindenképpen fülbemászóak! Enjoy!
Elsőként szóljon a legismertebb számuk: Le vent nous portera. Jó a klip is!
Személyes kedvenc: Á l'envers, á l'endroite (zárójelben: a klipet Michel Gondry rendezte, tudod, Stardust... meg minden más. Szerintem ez a találkozás elkerülhetetlen volt:)
Aux sombres héros de l'amer - nagyon szép szám
Comme elle viens
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
GaTa 2010.02.09. 19:24:40
A Rézmajom · http://antimainstream.blog.hu 2010.02.09. 20:49:07
thepiratebay.org/torrent/4504590/Noir_Desir_-_Gagnants_-_Perdants__et_Le_temps_des_cerises_%282008%29
enjoy;D
Utolsó kommentek