Tegnap borzasztó filmet láttam. A címe Bickford Schmeckler's Cool Ideas. Katasztrófa. Na jó nem volt nézhetetlen, de elég együgyű volt, pedig az alapötlet elég király... Az ajánlatot Hungromittól kaptam, ezúton üzenem neki, hogy nagyon csalódtam de bízom a többiben:)

Azonban a film hangulata megragadott, és ma egy ehhez a hangulathoz köthető zenét osztok meg. A zenekar Slightly Stoopid, ízig-vérig kaliforniai nihilista banda, de a zenéjük az nice. Rock, reggae, ska, dub, ilyesmi... Ezt fogom hallgatni, amikor végre végzek a nyomorult vizsgáimmal...
pEAcE!

 Tegnap este a West Balkánban végzetes szervezési hibából hárman meghaltak. Csak a fejemet tudom fogni, hogy az emberi ostobaság és pénzéhség milyen formákban mutatkozik meg. A történet tragikus, de ugyanakkor tanulságos. Bár imádom a zenét, szeretek néha-néha bulizgatni is, de nagyon erős tömegiszonyom van, ezért is kerülöm inkább a szórakozóhelyeket. Pontosan az ilyen esetek miatt: ha bármi történne velem vagy a körülöttem levőkkel (mondjuk pánik, mondjuk késelés, mondjuk bármi), mire segítséget kaphatnék, már rég túl késő. Hangos a zene, sötét van, a fények villognak, mindenki üvölt, mindenki részeg. Amivel egészen addig nincs probléma, amíg épségben ki tudok onnan jutni, viszonylag rövid időn belül. Jó a carpe diem meg a bohémia, de nem hiába szajkózzák az okosok a felelősségteljes bulizást. Ne menjetek Noise Night Life bulira. Nem értenek hozzá.
A részleteket elolvashatjátok itt.

Részvétemet fejezem ki az áldozatok ismerősei, hozzátartozói felé.

 Na ma egy kicsit nyugodtabbra vesszük a formát, ha már tegnap dühöngés volt.
Jorge Drexlert egy spanyol barátom mutatta és első hallásra beleszerettem. Egy uruguayi zenész/énekesről van szó, ő az első uruguayo, aki Oscar-t kapott, mégpedig A Motoros Naplója című film betétdaláért. Spanyolosok előnyben: amellett, hogy gyönyörű kiejtése van, csodálatos szövegei vannak, amihez csodálatos zene párosul. Vegyül benne jazz, salsa, bossa nova, de számtalan más is: az Eco című albumán például kísérletezget az elektronikus zenével. Tényleg nem nem tudom magam rendesen kifejezni, hogy mennyire szép, amit játszik, úgyhogy hallgassatok bele. Abszolút nyári zene, vízparton üldögélve vagy haldokolva a melegtől az árnyékban, de évszakkötetlenül engem mindig feldob. 

 Legyen egy kis rock. Elhanyagoltuk az utóbbi időben (nem is igazán volt még... szégyellem magam).
A Grinderman Nick Cave egyik zenekara, melyet a Nick Cave & The Bad Seeds zenekar tagjai alkotnak. Kemény rock/blues/punk banda egyedi hangzásvilággal és rendkívül vulgáris tartalommal. Amikor pattanásig feszül már bennem az ideg a hétköznapi stressztől, nagyon jól esik: a durva riffek kitűnően felszínre hozzák belőlem minden dühömet, gondolatban elküldök mindenkit melegebb éghajlatra és 2-3 számtól újra tiszta fejjel tudok koncentrálni az ostoba emberiségre, amit nem lehet kikerülni. Szerintem különösen azoknak fog tetszeni, akik ezzel a céllal hallgatták valaha az Adjon az eget a Tankcsapdától. A Heathen Child-ot f*szkivan hangulathoz javaslom, a No Pussy Blues-t meg... hát ja.
 

 Jó reggelt. Az Alabama 3 nevű csapat következik, akik egy nagyon érdekes formációt alkotnak. A stílusuk nehezen definiálható, tartalmaz country, acid, blues, gospel és hiphop elemeket is és ezeknek az összeöntéséből nagyon érdekes dolgok születnek. Megmondom őszintén nem ismerem őket eléggé, hogy átfogóbb posztot írjak róluk, de azért megosztom veletek a 2 kedvenc számomat tőlük. Egs!

 Sok évvel ezelőtt, ifjú süldő kismalac koromban imádtam jojózni. Egy időben nagy divat volt itthon is, nyiltak szakboltok, rendeztek versenyeket, bemutatókat, szóval egy mókás hobbi/ügyességi sport volt. Élvezetes, egyszerű, de mégis összetett és persze baromi látványos. Az ilyesmi ügyességi játékok, mint a diabolo, az ördögpálca stb. beépültek az ún. "deszkás" kultuszba és rengeteg csapat meg weboldal jelent meg erre épülve. A magyar jojóportál a yo-yo.hu volt, ami mostanra tartalmilag eléggé elhalt (RIP), de amikor ez az egész trend indult, állandóan ezt az oldalt bújtuk trükkökért, jojótípusokért és persze a VIDEÓKÉRT. 

Ha már nagyon kattog az agyatok a melótól és érzitek, hogy a szemhéjatokat egyre lejjebbről kell visszarántantok, hallgassatok egy kis Concord Dawn-t! Kb. egy Red Bullból főzött kávéval ér fel, amibe porcukor helyett spurit raktak! Higyjétek el, minden jobban megy majd utána...

 Úgy hívják, hogy Kaki King. Komolyan. Nem vicces. (Az igazi neve Katherine Elizabeth King)
Nem igazán tudom eldönteni, hogy nézni vagy hallgatni izgalmasabb, ezért Ti tegyétek mindkettőt egyszerre. Nem ő az egyetlen, aki nagy sikereket ért el fret-tapping-gel (pengetés helyett a bundok ütögetése), de a Rolling Stone magazin 2006-ban Guitar Godnak titulálta, ami nem kis elismerés (ráadásul ő a legfiatalabb a listán, plusz az egyetlen nő). Ráadásul irtó menő, egyedi tervezésű gitárja van. Más színben nagyon elfogadnám...
 

Tegye fel a kezét, aki volt tavaly fesztiválozni! 
És hol? Az is tegye fel a kezét! 

Idei "nyári zenémet" osztom most meg veletek. Bergmann Peti aka We Plants Are Happy Plants muzsikája üt, mint a szemét. A live élmény egy életre szól: tomboló tinilányok rácsos napszemüvegben, félmeztelen partyface-ek lufiméretű pupillákkal, fűszag terjeng a levegőben és a refrénnél ugrálva nyújtogatod a kezed és vonyítod, hogy "ifjúekszkjúzmíííí, ájmásztszeeeeel jóór szóóóól!"
ja meg a klip is mókás

We Plants Are Happy Plants - Sell your soul
(csekkolni: wpahp.com)

Túl vagyok egy laza este 6 órás vizsgán, úgyhogy most elmélkedni fogok, elég pihent hozzá az agyam. Ha unalmas, kommentelj egy 8==o -t. 

Úgy gondolom, hogy a hiphop egy sokkal összetettebb műfaj, mint azt sokan gondolják. Nyilván ez is (mint a legtöbb műfaj) nagyon szerteágazó, megkülönböztetünk old schoolt meg new schoolt, freestyle-t, scratch-et, sima beat-et, beatboxot, na meg (és itt nyelek és megremegek) rnb-t (meg persze sok mást). Szerintem aki azt állítja, hogy utálja a hip hop-ot, az vagy hazudik, vagy nem érti, vagy nem jó irányba indult el. Lehet nem szeretni bizonyos irányzatokat, de 100%-ig biztos vagyok benne, hogy lehetne ennek az illetőnek olyat mutatni, amit azért csak feldobna az ipodjára.